Hmm, hogy is mondjam, eléggé nehéz. Kezdődött azzal, hogy a szombatomat gyereknapon töltöttem, amit úgy kezdtem, hogy reggeliztem otthon egészségeset, megittam egy stiviás kávét, majd a táskámba tettem cukor nélküli szezám és magos-gyümis szeleteket. Ez kitartott kb délig, utána jött a szenvedés, ugyanis egy gyereknapon minden van, csak cukor nélküli élelmiszer nincs. Semmi gond, kibírom hazáig, vár a teljeskiőrlésű tönkölypasta paradicsomszósszal (természetesen otthon előállítottal). Mire hazaértem már enni sem tudtam, olyan napszúrást kaptam, hogy csak na. Masszív rosszullét, nem részletezem. Ezután már nem volt kérdés, hogy mit eszem, vagyis mit nem, így csak a víz volt az egyetlen mentsváram. Másnap viszont futóverseny, és bármennyire is nem voltam a legjobb formámban, elmentem, a csapatért mindent, ha fél lábbal is. Reggelire banán, kölesgolyó és teljeskiőrlésű cukormentes keksz. Búza ugyan, de ez van. Ez volt 10 órakor, így amikor 11:45 körül elkezdtem futni, természetesen már éhes voltam, a harmadik km után meg egyenesen rosszul. De egyszerűen nem bírtam enni. Ami segített az az alkoholmentes sör és nagy bánatomra a mekis sültkrumpli volt. Amiben tutira van cukor.

Mert cukor mindenben van. Ez az élet nagy igazsága, így ortodox cukormentes életet élni, szinte lehetetlenség. Már korábban is tapasztaltam, hogy a light joghurt az ugye úgy light, hogy csökkentett zsírtartalommal. Mihez képest? Ezt szerintem sohasem tudom meg, csökkentett ahhoz képest, ami dupla ennyit tartalmaz. A másik pedig az, hogy évekkel ezelőtt amikor betört az Activia láz, megörültem, hogy van gyümölcsös is. Igenám, de tele cukorral. Vagyis (és ez nem csak az Activiára igaz) a jótékony bacillusok, joghurtkultúrák, amik az egészséges bélflóráért felelősek komoly harcba kezdenek a cukorral, ami meg ugye nem jó a bélflórának, hiszen az meg ugye a rossz gombák táptalaja. Ezért egy candidásnak vagy gyenge immunrendszerű embernek már pont nem jó. De emellett cukor van mindenben, ők a rejtett cukrok, akik a majonézben, mustárban, fűszerkeverékekben (Igen, a grillcsirkéden is!) lapulnak, hogy a felvágottakat már ne is említsem.

Ezért már most látom, amit korábban is tudtam, hogy 100%-osan kikerülni a cukrot, szinte lehetetlen. De ez így együtt sem tántorít el, olyannyira, hogy tegnap nádcukros teljeskiőrlésű zserbót is ettem. Mert finom volt, és megérdemlem, és mégsem bűnöztem akkorát (SŐT) mintha egy adag Fornetti-t toltam volna be. Persze bűntudatom van, mert meg kell próbálnom erősnek lenni. De eddig legalább arra büszke vagyok, hogy semmilyen klasszik rossz szénhidrátba nem nyúltam bele. Pedig a San Pellegrino citromos (cukros) vize és a Nestea (cukros) zöld tea is vonzott, konkrétan az asztalomra került. Hát ez van, majd meglátjuk mi sül ki belőle.