Itt van ugye ez a csodálatos internet, aminek hála egész álló nap (már amennyire munkánk engedi – vagy éppenséggel támogatja) olvashatunk kedvünkre, cikkeket, újdonságokat, enciklopédiát (vagyis leginkább wikit), és mire hazaérünk se képernyőt, se betűt nem szeretnénk látni. Értem én ezt, kifogás az mindig van, elfárad az ember ebbe az információ-tornádóba, amiben egész nap kavarog, és leginkább bódult delírium állapotában feküdne csak a kanapén este.
Néhány éve én is eljutottam ide, volt munka is, suli is, betűtúladagolás, és júniusban feleszméltem, hogy egy könyvet sem olvastam még el. Ó, te jóég. Mivel a könyveket ennek ellenére gyűjtöttem a polcomon (Vargas Llosa leárazva, nem lehet otthagyni!) le is kaptam egyet a polcról, és egyszuszra, másfél nap alatt befaltam. Ittam magamba a betűket, jólesett, kikapcsolt, máshová repített, hiányzott már. Aztán megint mókuskerék, messze az élvezet-könyvektől a muszáj szavak irányába. De tudtam, hogy van kiút, amikor megint lett egy kicsit több időm, újra befaltam egy könyvet. Ment ez addig, mígnem tudatosan szakítottam magamnak könyv időt. Ha a fene-fenét eszik is, ez ma minimum 5 perc és maximum nemtommennyi lefekvés előtt. A félreértés elkerülése végett, a minimumot nem mérem, ha nagyon fáradt vagyok úgy saccolom ennyi idő után esik ki a kezemből a könyv, jó esetben az ágyba, és nem koppanással a padlóra. És láss csodát: újra olvasok. Ahogy olvastam az általánosban, a gimiben, és utána, mígnem beszippantott a munka. Az utóbbi években, hogy ismét rendszeresen pallérozom elmémet újabb és újabb tudománnyal betűk által, észrevettem, hogy körülöttem milyen sokan nem olvasnak. Mert ugyebár, nincs idejük. Vagy, nem tudják mit olvassanak. Egyébként is, túl sokat vár el ez a társadalom. Hallom őket, hiszek nekik, és tudom, hogy igazuk van. Mert sok. Rengeteg a dolog, és mindenre már nem lehet idő. Én akkor is azt mondom, hogy 10 perc, már az is valami. Valami új és valami más, ami segít más irányba menni vagy jobban megismerni magunkat. Vagy csak tanulni valami újat;fejlődni. Mert persze azt is kell, elvárják tőlünk. Pont emiatt kellett azt a kompromisszumot kellett meghoznom magammal, hogy egy sima, egy fordított, vagyis egy szépirodalom után mindig egy szakmait olvasok. Jót tesz nekem, a lelkemnek, a testemnek (bizony! segít megőrizni az agy szerkezeti épségét). Ami a legjobb ebben, hogy számtalan jó könyv van. Az időm meg véges, szóval bakancslistám is van. Ehhez persze az akciós mégelnemolvasott otthon lévő könyveket kellene először elolvasni. Ja, és a legfontosabb, mostantól itt is lesznek könyvajánlók, de csak röviden. Szóval molyok, könyvre fel!
