Hú, így utólag lehet, hogy hülye szóvicc, de végülis egy minitortáról beszélünk. Egy sütirecepttel térek most vissza, hamár ilyen hideg van. És lássuk be nem melengeti az ember szívét semmi sem úgy, mint egy kis csoki. Oké, van még alkohol, és persze a szerelem is, de utóbbi nem igazán instant élvezet, amely bárhol és bármikor beszerezhető.
Szóval akkor: Hazelnut dream cupcake
Még sohasem készítettem ezelőtt cupcake-et, sőt emlékeim szerint nem is ettem, viszont, az biztos, hogy mindig nagyon tetszettek ezek a krémmel felturbózott kis muffinkák. Drága Panni 6. születésnapja épp jó alkalom volt arra, hogy valami különlegességgel készüljek. Eredetileg a Chili és Vaníliánál látott Nutellás piskótatekercset akartam megcsinálni, de ez már akkor módosult amikor Nutella alternatívaként felhívta a figyelmemet egy barátnőm az Alnatura étcsokikrémjére. Ez csak az első jel volt, hogy valami más lesz ebből, de gondoltam, hogy ettől csak még különlegesebb édességen dolgozok. Bár már ekkor sejtettem, hogy inkább a felnőttek kedvence lesz a süti. Szóval miután rájöttem, hogy a piskótatekercshez nincs megfelelő méretű tepsim (30x40 cm) így muffin mellett döntöttem, amihez emellett fel akartam használni a nagyszerű csokikrémet is. Hamár van ilyenem, ugye. A krém önmagában túl tömény lett volna a tetejére, szóval így született ez a gyors, egyszerű, finom és mutatós recept:
Alapreceptnek ezt a muffint használtam, kis módosításokkal: My baking addiction
Hozzávalók:
A tészta:
fél bögre (113 gramm) szobahőmérsékletű vaj
2/3 bögre (130 grams) finomítatlan nádcukor
3 tojás (nagyobbacska)
1 vaníliarúd (elhagyható, anélkül is finom)
fél narancs leve(ha nagyon nem leves, akkor lehet egy kis, de kb. fél deci kell maximum)
1 narancs reszelt héja
1 1/2 bögre (195 gramm) világos tönkölyliszt
1 1/2 teáskanál sütőpor
egy nagyobb csipet só
egy löket tej (kb. 30 ml)
de persze a hagyományos (és ezzel cukros!) Nutella is tökéletes választás azoknak, akik nem ódzkodnak ennyire betegesen a finomított cukroktól, mint én.
Philadelphia sajtkrém (natúr) btw teljesen jó a Tesco sajátmárkás is, de most sajnos nem volt éppen.
Elkészítés
1. Melegítsük elő a sütőt 170-175 fokra és vajazzuk ki a muffinformákat.
2. Daráljuk le a barnacukrot és a narancshéjat. Így finom illatos és enyhén nedves porcukorszerűséget kapunk. Ehhez adjuk hozzá a szobahőmérsékletű vajat, és keverjük addig amíg könnyű, habos nem lesz. Adjuk hozzá egyenként a tojásokat (kezdők figyelmébe: előtte egyenként leütni őket, nehogy rossz legyen valamelyik) és jól keverjük össze. Itt belekerülhet a vaníliarúd kikapargatott belseje is.
Egy másik edényben pedig keverjük össze a lisztet, a sót és a sütőport.
3. A mixerrel alacsony fokozaton keverve lassan adjuk hozzá a lisztes keverékünket és a tejet/narancslevet váltakozva. Ráérünk szépen lassan, a lényeg, hogy jól elkeverjük a tésztát.
4. Ha ezzel megvagyunk akkor töltsük a sütőformába a masszát (én nem tettem bele papírt, csak utólag tettem bele a sütit). Ha nagyon profik akarunk lenni, mármint mindegyik muffin ugyanakkora kis helyes legyen, akkor 1: ne töltsük csurig a formát (így tettem én) és a még profibb hatásért fagyiskanállal adagoljuk. Mivel nekem ilyenem sincs, így a sima kanál is bőven megteszi (ha másnak szintén nem lenne). Ezután süssük 18-20 percig, amíg szép aranybarnák nem lesznek. Aki kezdő az vegye azért figyelembe, hogy mennyire éget a sütője (ha pl . 7 perc után nagyon barnul a süti teteje, akkor egy kis alufólia laza takarás segíthet). De természetesen egy tűpróba (fogpiszkáló, villa, ami van otthon, a fő, hogy akkor jó, amikor már nem ragad rá a tészta) nem árt mielőtt kivesszük a sütit. Akik pedig igazán biztosra mennek, azok hagynak kárbaveszni egy darabot, és szétvágják. Így tutira látjuk, hogy megsült és esetlegesen a vendégségbe érkező anyósunknak sem hagyunk támadási felületet. Szóval biztos, ami biztos, én 15 percnél azért mindig ránézek. A legjobb, ha rácson hagyjuk hűlni. Nekem ilyenem nincs, szóval egy tányéron hűltek. Nem lett semmi bajuk (ugyan ennek hátránya, hogy az a fele, amelyik érintkezik a tányérral kicsit vizesedik).
A krém
Az 5-6 kanál csokikrémemet egész egyszerűen simára keverem a krémsajttal. Így enyhén savanykás és könnyebb lesz. És isteni, de szerintem ezt mondanom sem kell!
