No, az van, hogy lusta blogger vagyok, és ráadásul mindig éhes. Így esett az az eset, hogy a tesóm karácsony környékén emlegette a zabkását, hogy milyen egészséges, meg ilyen hűdeszuper, és hogy banánnal finom. Több se kellett nekem, elfeledtem, hogy a zabkásáról eddig csak az amcsi filmek és az ott bemutatott undorító börtönkoszt jutott eszembe, szóval vettem zabot. Nem is akármilyet, mert Jamie azt mondta a tévében, hogy a skót teljes kiőrlésű zab a tuti. Szóval zab pipa, banán pipa, nem kell tej sem, szóval ez maga a tökély lesz - gondoltam magamban - és valóban, 1 pohár zab és két pohár víz, no meg a banánpüré olyan reggeli jókedvvel töltött fel, hogy az maga a csuda. És tényleg feltöltött. Nem úgy ám, mint holmi Jóreggelt kekszek, ami nemhogy délig tartó lendületet nem ad, de 10-kor már kopog a szemem, vattát köpök tőle, és nem mellesleg televan finomított cukorral. Ami, mint az köztudott, nagy ellenség. Szóval az első zabpelyhezés jól sült el. Aztán ettem natúrban is kis mézzel. Próbáltam fügével. Kolléganőm ajánlotta almával- fahéjjal, majd a másik erdei gyümölccsel. Az ebben az egész zabkása dologban a nagyszerű, hogy legyen az áfonya, vagy mandula, ez a kaja verhetetlen. És nem csak reggelire. Sósan ugyan még nem próbáltam, de azt mondják úgy is finom. Az talán még hátravan, hogy sajtot reszeljek bele, de ugye sohase mondd, hogy soha. De a legutóbbi lépcső nálam mégis az, hogy desszert szintre emeltem. Kezdtem a málnával, ami a pektin tartalma miatt enyhe gyümölcskocsonya jelleget adott neki (szigorúan hidegen ebben az esetben), majd a legutóbbi felfedezésem, az étcsokis- meggyes. Erről a pontról nézve nem is értem, hogyan kotyvaszthattam hasonló mousse-t, rengeteg időt-energiát elpazarolva, amikor az egészséges és gyors verzió legalább annyira finom. Azért mondom, hogy legalább, mert őszintén elfogult vagyok. Ha valami egészséges és még jó is ízre, akkor azt mindig felszorzom magamban. Ez ellen már nem tehetek. De mindenesetre ezt ki kell próbálni minden csoki-imádónak. Szóval meleg zabkásába zutty egy kis nádcukor, 80%-os étcsokikockák, és a meggy. Keverék egy éjszakára megy a hűtőbe, és máris ott van nekünk a kamu feketeerdő torta, lúdláb, rumos csokikrém egy zabkásába oltva. Isteni. Nem fotóztam, mert esztétikailag nem egy élmény. De vannak, akik műtermi körülmények között mégis szépen megoldották. Szóval jó étvágy!
