Office Princess

Múlt héten egy alapfokú borképzésre tévedtem, tehát 3 napra újra iskolapadba ültem, azzal a nehezítéssel, hogy végig inni kellett. Oké, kóstolni. Nade kezdjük elölről. A miért.

Hála istennek nagyon népszerű, mondhatnám trendi dolog ma borozni, és pont emiatt rengeteg képzésre jelentkezhetünk, ha úgy érezzük, hogy nem innen-onnan, hanem néhány napon keresztül töményen, szakértőktől szeretnénk okosabbak lenni. Rólam annyit, hogy szeretem a bort, elég régóta, egyre inkább minőségi fogyasztóvá váltam az évek alatt, jól végiggondolom hova nyúlok a polcon, ha inni akarok. Fanatikusnak nem számítok, nem töltöm minden hétvégém pincészetekben és borkóstolókon, és nem licitálok különleges tételekre (hejj, pedig milyen jó lenne!). Szóval szeretem, de nem értem a bort. Nemrég azonban egy kolléganőm elvégzett egy tanfolyamot (alap és közép) a Borakadémián, és élvezet volt hallgatni, hogy mennyire kiokosította magát. Ezután, hogy -hogy nem, én kaptam egy voucher-t egy másik boros suliba, a CEWI-hez, ugyan csak borkóstolás kurzusra, de mivel az csak később indult volna, így türelmetlen ember lévén kis ráfizetéssel elmentem egy alapfokú képzésre. Az élmény friss, bár némi homályba burkolja az alkohol párája.

Kóstolás alapismeretekkel kezdtünk. Rögtön meg kell jegyezzem, Horkay András, az előadó, egyben az iskola tulajdonosa nagyon összefogottan, rendszerezetten vezetett be bennünket ebbe a csöppet sem egyszerű tudományba. Ha nagyon röviden össze kellene foglalnom, akkor megtanultuk mit nézzünk a színen, az illaton és az ízen. Nameg, a savakon. 3 bor jutott délelőttre, először furcsa volt, hogy reggel tízkor iszom, de dél magasságára már természetesnek hatott. Habár kóstolásnál nem kell az egész kortyot lenyelni, de a köpés nem ment annyira könnyen, kicsit feszültem: hogy is kell ezt jól csinálni?

Az egész kicsit boszorkánykonyha, hiszen a boroknak, akárcsak például a parfümöknek, van egy objektív osztályozásuk. Ez az objektivitás ugyan szélesebb spektrumon mozoghat, de ezt most nem részletezem. Az objektivitás márpedig nagyon nehéz dolog, hiszen az embernek vannak preferenciái, amelyek akarva-akaratlanul felülkerekednek. De ezt meg kell tanulni elhallgattatni magunkban, és akkor sikeresebb lehet a kóstolás.

Ezután a napot Miklós Csabival folytattuk, a borászatról. Aki nem ismerné Csabit, ő egy móri borász, és hozzá fűződik a Divino is, hiszen szakmai vezetőként van jelen a nyitástól kezdve.

Ha jártatok már a Divinóban és benneteket is magával ragadott a hangulat, az egyediség, a bor szeretete, a fiatalság, élet ünnepe, akkor talán el tudjátok képzelni milyen személyiség is lehet Csabi, és miért hihetetlen élvezetes őt hallgatni. A jegyzeteim itt már nem voltak annyira jól strukturáltak, mint András óráján, de kit érdekel, amikor egy borászt hallgatok, az ő anekdotáit, és szenvedélyes elbeszélését a borról, életről. Természetesen a délutánt is végigkóstoltuk (így tanulja meg az ember), ismét 3 bor.

A sok élmény ellenére nagy-nagy hiányérzet, Csabit órákig tudtam volna még hallgatni.

Szerencsémre vasárnap is tartott nekünk még egy órát, a bormarketingről, megkaptam, amit szerettem volna.

Kiemelném még a hétvégéről Dr. Pelyhe Szilárdot, avagy Fatert, akit én nem ügyvédi munkásságáról, sokkal inkább boros tevékenységéről ismerek (Borravaló). A borvidékekbe kaptunk egy részletesebb betekintést, ezt most nem csűröm-csavarom, ráeszméltem, hogy rengeteg dolgot nem tudok még, és Magyarország pontos földrajza szégyenszemre nem a legpontosabban él az emlékeimben. Ebben az előadásban az volt a legérdekesebb számomra, amilyen alázattal beszélt Szilárd a borról, nem a magas lóról (amiről tudását tekintve nyugodtan beszélhetett volna).

Volt még több előadásunk is, nem megyek bele, de egy dolog biztos, minden boros ember hihetetlen mennyire tiszteli a természetet, a bort, a termékeny talajt, az embereket, mindazt, ami lehetővé teszi, hogy szerelmüknek, a bornak éljenek.

Annyi minden történt, temérdek élmény, csak össze -vissza csapongok, még mindig zsong a fejem, de most kiderült, hogy sikerült a vizsgám is :). Mert persze a végén volt egy vizsga is, ahol egy bort kóstoltunk, és volt teszt is, ami meglehetősen nehéz volt, tekintve, hogy a 3 nap alatt sem időm sem energiám nem volt megtanulni mindent, és sajnos nem rendelkezem olyan memóriával, amiben minden azonnal megragad. A lényeg, hogy sikerült, de ez nem azt jelenti, hogy a tanulás befejeződött. Sőt, igazából most kezdődik el, hiszen kóstolni-kóstolni-kóstolni kell ahhoz, hogy gyakorlott legyen az ember. Az is biztos, hogy ha lecsendesednek a dolgaim (=hétvége) akkor előveszem a jegyzeteimet, hogy biztosan megragadjon az a tudás, amit kaptam, plusz már azon gondolkozom, hogy be kellene iratkozni a középfokra. Szomjazom a tudást :)

Tanulságok

1. nap végén: enyhe salonspicc, de otthon még kóstoltam egy bort, biztos, ami biztos.

2. nap végén: masszív fáradtság, de tanulás helyett a másnapi vizsgára újabb bort kóstoltam.

3. nap végén: feldobottság, beültem még egy borra a Divinóba, majd otthon is kinyitottam egy palack bort.

Hétfő reggel: Soha nem voltam ilyen friss reggel 6-kor. Nem viccelek, és ez igenis nagy szó, mert reggel én zombi vagyok.

Titkos kívánság: még több bort szeretnék kóstolni, még több információt magamba szívni, ami így a középfokot jelentené.

Hol?

CEWI

Alapfok

20 000 HUF + Áfa

Középfok

55 000 HUF + Áfa