Office Princess

2005-ben, amikor először hallottam az elektronikus könyvolvasókról mindenhol hangoztattam: könyvet csak papíron lehet olvasni. Az illat, a lapozgatás, a könyvjelzőzés, a könyvespolc végigböngészése. Igen, ez utóbbi meghatározó nálam, vallom, hogy az, hogy mit olvas egy ember, nagyon sokat elárul róla. A könyvespolcnak persze nem kell bedőlni: sznobériából is sokan vásárolnak könyvet.

Eltelt 6 év, és tavaly arra a szintre jutottam, hogy nem tudom hogyan tárolni a könyveimet, sokba is kerül a sok angol nyelvű szakirodalom, amit olvasok, mennyivel egyszerűbb lenne egy Kindle-lel az élet. Életem értelme vette is az adást, és közel egy éve, karácsonyra megkaptam. Szerelem volt az első látásra, de nem vak érzelmek vezérelte, hanem tudatos és mély kapcsolat. Hogy miért? :)

1. Először is, könnyű. Nem szakad le a kezem akkor sem ha egy hatszáz oldalas könyvet olvasok, és amennyire bizarr pozitúrákban vagyok képes olvasni, szükség is van rá, hogy ennyire kompakt legyen. Arról nem is beszélve, hogy orvosi váróban, metrón, vonaton, repülőn ott lehet velem, mert szinte a legkisebb táskámban is elfér.
2. Nem kell megjegyeznem hol tartok. Régen a könyvjelzők iránti szerelmem hol fellángolt, hol lankad, így maradt a számok megjegyzése, mivel sem a szamárfül, sem a nyitva (gerinccel felfelé) lefektetés nem volt opció. A Kindle-ben az a jó, hogy mindig ott nyílik, ahol tartottam.
3. Egyszerre akár 100 könyvből is válogathatok. Sokat olvasok, és tisztelem a könyveket, de ha valami nem tetszik, akkor feladom, és keresek egy másikat. Tudom, nem szép dolog, de mivel annyi a jó könyv, hogy egész egyszerűen nem pazarolhatom az időmet (ami oly kevés), számomra nem megfelelő olvasmányokra.
4. Amit megkívánok, már ott is van a gépemen. Nem kell várni amíg kiszállítják, beszerzem, etc. Ez annyira zseniális. Az amazonról szempillantás alatt ott van a könyv, de ha az ingyenesen letölthető könyvek között böngésznék, akkor a Gutenberg projektnek köszönhetően klasszikusok ezreit olvashatom. Ha pedig limonádét fogyasztanék, az amazon rendszeresen adja ingyen első kötetes írók műveit.
5. Mindenki mindig azt kérdezi, hogy bántja -e a szemem a kijelzője. A válasz: NEM. Nem úgy kell elképzelni, mint a táblagépeket, tehát nem rendelkezik háttérvilágítással (az alap modell), így éjszaka kell lámpa ha olvasni szeretnénk. Az Ink Display technológia pedig úgy néz ki a gyakorlatban, mintha egy nem fehérített lapú könyvet olvasnánk. Ami, hozzáteszem, kevésbé fárasztja a szemet.
6. A nagy hátrány: magyarul sajnos nagyon kevés könyv elérhető, ami egyrészt eredeztethető abból, hogy maga a készülék itthon nagyon drága, másrészt (főképp az előző okból kifolyólag) bizalmatlanok a kiadók, hogy mekkora profitot tudnának generálni az e-könyvvel.

+1 Ipad vs Kindle

Az Ipad baromi nehéz hozzá képest. Egész egyszerűen nem kényelmes. 

Az biztos, hogy könyvillat ide, vagy oda, én leírhatatlanul boldog vagyok a Kindle-ömmel, és minden pénzt megér, mert mindig velem van. Ha ráadásul újabb generációsom lenne, akkor tudnék audiokönyvet hallgatni rajta, vagy internetezni.

Az Amazon Cloud readerének segítségével amit olvasunk a Kindle-ünkön otthon, könnyen elérhetjük mobilunkról vagy a számítógépünkről. Ez nekem például akkor szokott jól jönni ha valamilyen szakmai könyvet olvasok, és napközben eszembe jut, hogy egy-egy dolog jól jönne a munkámhoz.

Ha legolcsóbban szeretnétek beszerezni, akkor ha jön haza ismerősötök az Egyesült Államokból, hozassatok vele, mert így már akár 69 dollártért is hozzájuthattok. http://www.amazon.com/Kindle-Ink-Display-Wi-Fi-Includes/dp/B007HCCNJU/ref=sr_tr_sr_5?ie=UTF8&qid=1351525604&sr=8-5&keywords=Kindle

De megrendelhetitek drágábban a német Amazonról is.

Én most a Kindle-ről beszéltem, de persze vannak más márkák is a piacon, amelyek árban többnyire jobban, azonban nem nyújtják azt a minőséget, szolgáltatást, webshopot, mint az Amazon, és véleményem szerint csúnyábbak is.

http://www.edigital.hu/e-Book_olvaso/Prestigio_PER3274B_ebook_olvaso-p326719.html

http://www.edigital.hu/e-Book_olvaso/Koobe_Junior_ebook_olvaso_fekete-p52644.html

Tokot azonban az ebayről érdemes rendelni, mert máshol nagyon drága ez is sajnos.

Amikor olvastam, hogy itthon is elérhetőek lesznek a kis csodadobozok, amelyek mindig valamilyen szépségmeglepetést rejtenek, azt nem állíthatom, hogy extázisba estem, de mindenesetre kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből. Hisz ez még mindig Magyarország, és nem igazán a nyugat.

Szóval gyorsan feliratkoztam, hogy az első 300 között lehessek, aki vehet magának egy kis titokzatos csomagot 4000 forintért házhoz szállítással együtt. Ezeknek a csomagoknak a lényege, hogy kisebb-nagyobb kiszerelésű luxustermékek mintáit tartalmazzák, azonban a vásárlónak mindez meglepi.

A lényeg, hogy a nem olcsó költség ellenére, és belekalkulálva azt is, hogy most debütál, mégis megrendeltem. Bátraké a szerencse.

Lássuk akkor mit is kaptam:

LA PRAIRIE ADVANCED MARINE BIOLOGY ARCÁPOLÓ TERMÉKCSALÁD – kis zacsis minták, nagyon szépen elrendezve egy helyes csomagolásban

DOLCE GABBANA POUR HOMME 2012 PARFÜM – 2ml-s minta

DOLCE GABBANA POUR FEMME 2012 PARFÜM – 2ml-s minta

BOSS NUIT PARFÜM TESTÁPOLÓ – 50 ml

ESTÉE LAUDER SUMPTUOUS EXTREME SZEMPILLASPIRÁL 2,8 ml-s minta

CLINIQUE MOISTURE SURGE INTENSE HIDRATÁLÓ KRÉM – 15 ml-s minta

SCHWARZKOPF PROFESSIONAL BC OIL MIRACLE HAJÁPOLÓ OLAJ – 5ml-s minta

Az alábbi videón megnézhetitek a kicsomagolást

A végére pedig a véleményem. Nem vagyok tőle elájulva, nem azt érzem, hogy sokat fizettem valami kevésért (hiszen én vállaltam a meglepetés kockázatát), de valahogy elégedett sem vagyok.

A 2 ml-s parfüm minta kevés, ennyit adnak a parfümériákban is, és az csak egy-két fújás ezekből (mert szerintem sosincs tele). Egy parfüm megismeréséhez szerintem kell 5ml, hogy megnézzem, valóban passzol-e hozzám hosszútávon. A La Prairie minta kiszerelése igényes, de én személy szerint nem szeretem az ilyen kis zacskós mintákat, körülményes belőle kisajtolni. Nyilván a termékcsalád mintáit egyben kellett kiszórni, hogy a teljes kezeléssel megismerkedhessünk, de hiába luxus, számomra így sem nyerő. A parfümtestápoló kiszerelése végre használható, habár az már megint az én bajom, hogy nem szeretem a parfümtestápolókat, mert azzal, hogy viszonylag nagy testfelületre ilyen illatosat kenek, a pórusaimmal szét is cseszem az illatot. Jó-jó, lehet azt is kicsiben felvinni, szóval ez már megint csak az én nyavalyám :).

A Clinique arckrém kiszerelése már elég ahhoz, hogy egy teszt után kedve legyen az embernek megvásárolni, csakúgy az Esteé Lauder szempillaspirál esetében. Más tapasztalataim szerint is ez utóbbi cég (a Clinique is az Esteé tulajdona) érzi, hogy mekkora mintával érdemes operálni. A korábban kapott Esteé minta szempillaspirálomat hónapokig használtam, majd vettem is egyet.

Végül a hajolaj: 5 ml itt is elég szerintem egy alapos teszthez, hacsak nem nagyon száraz az ember haja, mert akkor egy pillanat alatt becuppantja az egészet.

Összességében: Jó kezdeményezés, remélem ráharapnak a márkák és egyre színvonalasabb lesz a Pixibox. Amit már most a pozitív oldalra lehet írni, hogy szép és informatív a weboldal, amihez tartozik blog és szintén hasznos Facebook oldal is, szóval a Pixi részéről szerintem mindent megtettek a sikerhez. Ami gond lehet: a márkák bizalmatlanok, nem igazán akarnak mintákat osztogatni, pedig el kellene jutniuk arra a pontra, hogy belássák, ha normális mintát adnak, akkor rendesen ki lehet próbálni, és tudatos vásárlói döntést hozni utána. Az Esteé valóban jó úton halad.

Hogy rendelek-e újra? A következőt még szerintem nem fogom, de ha már megszokja kis hazánk a rendszert, biztosan teszek egy próbát, és megnézem hová fejlődött a Pixi.

Ha feliratkoznátok a következő dobozra, akkor itt megtehetitek: http://pixibox.hu/

Hirtelen lett hideg, így rámtört újra a süthetnék. Ugyebár kellenek azok a zsírpárnák a fagyos időkre :) Jöjjön hát sorozatban a tökös pite, a répatorta és a meggyes-fahéjas süti. Sorry a képekért, nem blogra készültek, de azért talán használhatóak.

Krémsajtos sütőtökpite:

Egyik kedvenc blogom a my baking addicition, azonban mivel ő nem túl egészséges alapanyagokkal dolgozik, így íme az én felújított receptem.

Hozzávalók:

6 evőkanál vaj (olvasztva, kihűtve), de lehet helyette olíva olajat, vagy pálmazsírt is használni
1 bögre Xilit (mivel a Xilit csalóka lehet, és ráadásul tökkel dolgozunk, javaslom, hogy mindenki az ízléséhez igazítsa az édességet.)
3 nagy tojás (különválasztva)
másfél teáskanál vaníliakivonat, vagy egy vaníliarúd kikapart belseje
1 bögre sütőtökpüré
1/3 bögre víz
1 3/4 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt
1 teáskanál fahéj

1 teáskanál gyömbér (elhagyható)

1 kávéskanál kardamom (elhagyható)

*ha valaki nem akar külön fűszerekkel időzni, mézeskalács fűszerkeverékkel is finom.
2 teáskanál szódabikarbóna
1 nagy csipet só
másfél csomag natúr (sótlan!) krémsajt (Philadelphia), de van amelyik Tescóban lehet kapni sajátmárkásat, ami szintén nagyon jó minőségű

Előmelegítem légkeverésesen a sütőt 175 fokra. Egy kb 20X30 centis tepsibe sütőpapírt teszek, majd egy kevés lisztet szórok rá. 

Előkészítem az elektromos mixer tálját és elkeverem a 2 tojást a Xilittel 2/3-ával, habosra, majd hozzáadom az olvasztott vajat is. Ezután hozzáadom a tököt. Apropó tök: én ehhez is előtte megsütöm a sütőtököt, kb egy órán át, sütőzacskóban, attól lesz igazán finom íze, majd kikaparom és mivel jól megsütöm, már püré állaga is lesz, nem kell vele semmit sem csinálni. Ezután hozzáadom még a vaníliát és 1/3 bögre vizet adagolok (ha vizes a tök, akkor sok az 1/3 bögre, azért adagoljuk folyamatosan, hogy érezzük, mennyi kell).

Egy másik edényben összekeverem a lisztet, a fűszereket, a szódabikarbónát és a sót, majd ezt a keveréket lassan hozzáadagolom a másik masszához, és egyenletesen összekeverem. Ezután pedig elterítem a tepsiben.

Egy másik edényben a krémsajtot, az 1 tojást, és a megmaradt Xilitet elektromos habverővel simára keverem.

Egyenletes adagokban ráhelyezem a krémsajtos keveréket a tésztámra, és egy kés hegyével eloszlatom, majd kicsit összekeverve a tésztával mintákat rajzolok. Ha simán eloszlatjuk a tésztán, nem próbálkozunk a márványossággal, az sem gond.

Kb 30 percig, tűpróbáig sütöm. Nagyon fontos, hogy mivel a teljeskiőrlésű sütik sűrűbbek, így van, hogy a teteje már jobban pirul, de belül még nyers, nem kell aggódni, én alufóliát teszek a tetejére, így nem pirul, de sül :)

Hajrá!

Folytatódik a héten csak a Naked 2 palettát használom sorozat.

Nem vagyok sminkes, soha nem is törtem ilyen babérokra, egyszerű felhasználó vagyok, mint bárki más, és mint olyan, szeretem az egyszerű és gyors megoldásokat. Persze nem volt ez mindig így, sminkmániám hajnalán az Ó utcába hazajáró vendég voltam, és a legbizarrabb színű selyemporokkal is rendelkeztem. Az élet azonban azt igazolta, hogy az irodai világban, és a silánynak nevezhető partyéletemben sem tudom igazán hasznosítani a fióknyi sminkemet, ezért lassan-lassan kezdtem megszabadulni minden felesleges dologtól.

Igenám, de akkor mivel is sminkeljem magam a mindennapokban?

2008-ban az Isadora őszi kollekciója mentett meg, ami matt is volt, a textúrája is rendben volt, jól variálható árnyalatokkal rendelkezett, egyszóval hétköznapra jó volt. Buliba viszont még mindig más porokkal kellett operálnom. Mint minden smink, ez is megadta magát, így váltottam egy Makeup Factory négyes szürkére, ami ideig-óráig jó volt. Így jöttek Clinique duók, amik vagy túl csilllogósak voltak, vagy egyáltalán nem. Szóval folytattam a mindennapokat az össze-vissza keresgéléssel reggelente, folyamatos időharcban önmagammal. Télen a MAC paletták (a limitált verziók) segítettek, de ez sem volt jó, mert túl színesek voltak, mindennapra nem lehetett ennyire erős sminket, szóval vártam a csodát. Ami az UD Naked formájában el is jött, addig hezitáltam, hogy kell-e nekem, hogy kidobták a Naked 2-t is. Hosszas tanakodás és kutatás után megállapítottam, hogy az én bőrszínemhez jobb lesz, és mivel kevesebb benne a shimmery árnyalat, így a hétköznapokat is jobban fogja vinni. És milyen jó döntés volt! Ha vannak alapdarabok a ruhatárban, akkor a sminkkészlet egyik alapdarabja a Naked 2, ami lényegesen leegyszerűsíti az elfoglalt dolgozó lányok életét.

Mivel sokan kérdezték, hogy milyen, és a most piacra dobott UD Smoked-ot érdemes lesz-e megvenni, így ezen a héten minden nap mutatok egy sminket, kizárólag a Naked 2-vel, különböző alkalmakra. Ma, egy következő posztban egy egyszerű nyári sminket mutatok. 

Hmm, hogy is mondjam, eléggé nehéz. Kezdődött azzal, hogy a szombatomat gyereknapon töltöttem, amit úgy kezdtem, hogy reggeliztem otthon egészségeset, megittam egy stiviás kávét, majd a táskámba tettem cukor nélküli szezám és magos-gyümis szeleteket. Ez kitartott kb délig, utána jött a szenvedés, ugyanis egy gyereknapon minden van, csak cukor nélküli élelmiszer nincs. Semmi gond, kibírom hazáig, vár a teljeskiőrlésű tönkölypasta paradicsomszósszal (természetesen otthon előállítottal). Mire hazaértem már enni sem tudtam, olyan napszúrást kaptam, hogy csak na. Masszív rosszullét, nem részletezem. Ezután már nem volt kérdés, hogy mit eszem, vagyis mit nem, így csak a víz volt az egyetlen mentsváram. Másnap viszont futóverseny, és bármennyire is nem voltam a legjobb formámban, elmentem, a csapatért mindent, ha fél lábbal is. Reggelire banán, kölesgolyó és teljeskiőrlésű cukormentes keksz. Búza ugyan, de ez van. Ez volt 10 órakor, így amikor 11:45 körül elkezdtem futni, természetesen már éhes voltam, a harmadik km után meg egyenesen rosszul. De egyszerűen nem bírtam enni. Ami segített az az alkoholmentes sör és nagy bánatomra a mekis sültkrumpli volt. Amiben tutira van cukor.

Mert cukor mindenben van. Ez az élet nagy igazsága, így ortodox cukormentes életet élni, szinte lehetetlenség. Már korábban is tapasztaltam, hogy a light joghurt az ugye úgy light, hogy csökkentett zsírtartalommal. Mihez képest? Ezt szerintem sohasem tudom meg, csökkentett ahhoz képest, ami dupla ennyit tartalmaz. A másik pedig az, hogy évekkel ezelőtt amikor betört az Activia láz, megörültem, hogy van gyümölcsös is. Igenám, de tele cukorral. Vagyis (és ez nem csak az Activiára igaz) a jótékony bacillusok, joghurtkultúrák, amik az egészséges bélflóráért felelősek komoly harcba kezdenek a cukorral, ami meg ugye nem jó a bélflórának, hiszen az meg ugye a rossz gombák táptalaja. Ezért egy candidásnak vagy gyenge immunrendszerű embernek már pont nem jó. De emellett cukor van mindenben, ők a rejtett cukrok, akik a majonézben, mustárban, fűszerkeverékekben (Igen, a grillcsirkéden is!) lapulnak, hogy a felvágottakat már ne is említsem.

Ezért már most látom, amit korábban is tudtam, hogy 100%-osan kikerülni a cukrot, szinte lehetetlen. De ez így együtt sem tántorít el, olyannyira, hogy tegnap nádcukros teljeskiőrlésű zserbót is ettem. Mert finom volt, és megérdemlem, és mégsem bűnöztem akkorát (SŐT) mintha egy adag Fornetti-t toltam volna be. Persze bűntudatom van, mert meg kell próbálnom erősnek lenni. De eddig legalább arra büszke vagyok, hogy semmilyen klasszik rossz szénhidrátba nem nyúltam bele. Pedig a San Pellegrino citromos (cukros) vize és a Nestea (cukros) zöld tea is vonzott, konkrétan az asztalomra került. Hát ez van, majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Az ember mindig tesz különböző fogadalmakat, amelyeknek egy közös vonása van: többnyire holnaptól kezdődnek. Annak idején én fokozatosan változtattam az életmódomon, tettem le cigit, több vizet ittam, mozogni kezdtem, egészségesebben étkeztem, szóval a radikális lépcső kimaradt. Mégis, talán a legnagyobbat egy rossz ràkszűrés eredménye változtatta meg az életmódomban: 3 hónapos candida diétába kezdtem. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag az ember csak zöldséget eszik barna rizst, semmi cukrot, sem tejet, etc, erről rengeteg blog szól, nem is akarom részletezni, nagyon aszketikus élet, szerintem. Szerencsére az életmódváltàs hatására javultak az eredményeim, azóta a nátha is alig talàl meg, de ez annak is köszönhető, hogy sok jó dolgot megőriztem a diétás időszakomból. Így például nem használok finomított lisztet vagy cukrot, nagyon odafigyelek a rejtett cukrokra, minimális tejet fogyasztok és többnyire laktózmenteset, rizstejet, zabtejet. De talán amiatt, hogy kutya bajom, mostanában, így 6 év után, elkezdtem visszaesni, egyre több bűnözést megengedek magamnak. Erre az àtlagember talán azt mondja, hogy, ugyan mi az a napi egy csoki, vagy túrórudi, vagy jégkrém és havi 2 péksüti, mégis, én érzem, hogy nem tesz jót a szervezetemnek, amikor elkap egy-  egy ilyen hullám. Hogy min veszem észre? Lassabb vagyok, fáradékonyabb, rosszabb emésztés, rosszabb bőrállapot, és még sorolhatnám.

Szóval most én, aki máig azt hirdettem belefér egy - egy ischler, vagy a kolléganőm isteni csokitortàja az egészséges étrendbe, most azt mondom 7 hétig, végleg kitiltom a cukrot ( barnát is) és lisztet (rozs, tönköly, zab marad) az étrendemből a sima, fehér rizzsel együtt, és hogy ne tűnjek el, be is számolok róla. Mindez most beleesik a félmaratoni felkészülésembe, így kíváncsi leszek arra is, hogyan hat majd a sportteljesítményemre. Egy nagy hajrá magamnak!

Kezdtem a mozgást a zárt edzőtermekben, majd jött a futás, és ebben a zseniális időben meg nem bírok magammal, és biciklizni szeretnék. Az új szerelmem pedig ő, a holland, egyáltalán nem szexisen hangzó Vanmoof kerékpár. Hát nem gyönyörűséges?

Amióta tavaly megláttam a Naked palettát a külföldi sminkblogokban (egybeesik azzal az idővel amikor külföldi sminkblogokat kezdtem olvasni) szerelemben égtem. Álmodoztam róla, de csak külföldön volt kapható, én meg pechemre nem jártam külhonban, legalábbis nem olyan országokban, ahol meg lehetne venni. Mert ugye van már nekünk itthon Milka csokink és MAC-ünk is, de azért még van pár márka, ami egyszerűen hiányzik a piacról. És megrendelni meg ugye macera, messziről jön, egy csomó gond van ezzel. Szóval csak vágyakoztam csendben, titkos szerelmesként, amikor annyira elszánt lettem, hogy már megjelent a Naked 2 is, vagyis sokkal nehezebb lett az életem. Nem elég, hogy epekedtem, de már döntésképtelen is voltam. Sok-sok olvasás, böngészés és tutorial megnézése után úgy döntöttem, hogy a 2 lesz az enyém, mert zöld a szemem, és ebben kevesebb a csillogó szín. Ez volt végül a két fő ok. Ez azonban nem zárja ki, hogy még egy kicsit ott él a szívemben a Naked is. De e pillanatban elvagyok a Naked 2-vel.

Szóval megérkezett hozzám, nagyon boldog voltam amikor szombaton, munkanapon, a postás úgy döntött nem csönget (pedig otthon voltunk), és lent hagyta a bejárat előtt a csomagot. Mindenesetre sértetlenül megérkezett, így nagy volt az öröm, annál rosszabb volt, hogy rohannom kellett tovább, érdemben nem tudtam kipróbálni, egészen hétfő reggelig. Swatchokat nem teszek fel, blogtársak már megtették, inkább beszélnék az élményről. 6-kor úgy ugrottam ki az ágyból, mint angolszász gyerek karácsony reggelén, lévén már előző nap kitaláltam milyen színeket teszek fel. Volt már sokféle szemhéjfestékem, de erre az élményre abszolút megérte várni. A színek gyönyörűek, nagyon jól építhetőek, tökéletesek együtt. A festékhez járó karma ecset is egészen jó, nekem a satírozásnál jött jól, mert ezt eddig egy úgy nevezett dome shaped brush-al szerettem megoldani. Szóval az UD összehasonlítva más termékekkel: kevésbé pigmentált, mint a MAC, node nem lehet pigmentben a MAC-et megverni, de nekem nem is ez volt a célom ezzel a palettával.

Hanem: sminkfanatikusként a reggeli rohanásban két opcióm marad: elkések, mert mire kinyitogatom a temérdek különböző palettámat, gondolkozom, kombinálok, akkor elmegy a napom, vagy az SOS célra vásárolt jolly jokerrel egy Clinique rózsaszín-barna duóval működök. Hozzáteszem, a Clinique-el is lehet 3-4 különböző sminket készíteni, attól függően, hogy milyen tus és ceruza akad még hozzá. Szóval vissza az UD-re: a színek mivel jól kombinálhatóak így minden napra megfelelnek, bármilyen ruhát is vesz fel az ember. Ugyan többségében barnásak a tónusok, de mivel vannak hidegebb árnyalatok, így a hűsebb tónusú ruhákkal is jól működhet. Persze nem hozza a mostani neon trendet, sem a barackos-rózsás színeket, de szerintem amire az embernek a hétköznapi munkába járáshoz szüksége van, vagy egy vacsihoz, és szerintem partihoz, színházba is simán működőképes, mivel rengeteg a variációs lehetőség.

Ha valaki tehát egyetlen, de mindent vivő jolly joker palettát szeretne, akkor ez az. Robot üzemmódban bármilyen kómás reggelen működik, nem lehet elrontani.

Tartósság: Artdeco primerrel 7 km-es futást lazán kibírt, sehol egy hiba. Mindezt egy egy tízórás munkanap után.

Pigmentáltság: 90%, de ha azt nézem, hogy nincs is többre szükségem akkor tökéletes

Csomagolás: Imádom, már ahogy érkezett a beauty baytől az is nagyszerű volt (nagy doboz, kis szivacsok, hogy nehogy megsérüljön), utána pedig következett egy ízléses műanyag csomagolás, majd pedig a masszív fémdoboz, amit könnyű hozni- vinni, a tükörben is látom magam.

Plusz: Van hozzá egy mini szájfény, enyhén kámforos, tehát pumping hatású, de semmi extrát nem adott számomra, ráadásul nagyon ragad, amit én nagyon utálok egy szájfényben, mert egy perc alatt a hajamra kerül.

Ár/Érték: Ugyan 12 000 Ft, de abszolút megéri, mert ismétlem magam: egy igazi jolly joker, ha az ember nem beteges sminkvásárló, akkor ezzel el lehet lenni egész évben, minden alkalomra jó sminket készíthetünk vele.

Hiba: Kicsit porzik, de ezt a hibát igazán el lehet nézni neki, mert simán le lehet törölni, nem ragad bele a ráncokba, pórusokba.

Hamarosan less kép is, ígérem, de addig is, gyönyörködjetek a palettában.

No, az van, hogy lusta blogger vagyok, és ráadásul mindig éhes. Így esett az az eset, hogy a tesóm karácsony környékén emlegette a zabkását, hogy milyen egészséges, meg ilyen hűdeszuper, és hogy banánnal finom. Több se kellett nekem, elfeledtem, hogy a zabkásáról eddig csak az amcsi filmek és az ott bemutatott undorító börtönkoszt jutott eszembe, szóval vettem zabot. Nem is akármilyet, mert Jamie azt mondta a tévében, hogy a skót teljes kiőrlésű zab a tuti. Szóval zab pipa, banán pipa, nem kell tej sem, szóval ez maga a tökély lesz - gondoltam magamban - és valóban, 1 pohár zab és két pohár víz, no meg a banánpüré olyan reggeli jókedvvel töltött fel, hogy az maga a csuda. És tényleg feltöltött. Nem úgy ám, mint holmi Jóreggelt kekszek, ami nemhogy délig tartó lendületet nem ad, de 10-kor már kopog a szemem, vattát köpök tőle, és nem mellesleg televan finomított cukorral. Ami, mint az köztudott, nagy ellenség. Szóval az első zabpelyhezés jól sült el. Aztán ettem natúrban is kis mézzel. Próbáltam fügével. Kolléganőm ajánlotta almával- fahéjjal, majd a másik erdei gyümölccsel. Az ebben az egész zabkása dologban a nagyszerű, hogy legyen az áfonya, vagy mandula, ez a kaja verhetetlen. És nem csak reggelire. Sósan ugyan még nem próbáltam, de azt mondják úgy is finom. Az talán még hátravan, hogy sajtot reszeljek bele, de ugye sohase mondd, hogy soha. De a legutóbbi lépcső nálam mégis az, hogy desszert szintre emeltem. Kezdtem a málnával, ami a pektin tartalma miatt enyhe gyümölcskocsonya jelleget adott neki (szigorúan hidegen ebben az esetben), majd a legutóbbi felfedezésem, az étcsokis- meggyes. Erről a pontról nézve nem is értem, hogyan kotyvaszthattam hasonló mousse-t, rengeteg időt-energiát elpazarolva, amikor az egészséges és gyors verzió legalább annyira finom. Azért mondom, hogy legalább, mert őszintén elfogult vagyok. Ha valami egészséges és még jó is ízre, akkor azt mindig felszorzom magamban. Ez ellen már nem tehetek. De mindenesetre ezt ki kell próbálni minden csoki-imádónak. Szóval meleg zabkásába zutty egy kis nádcukor, 80%-os étcsokikockák, és a meggy. Keverék egy éjszakára megy a hűtőbe, és máris ott van nekünk a kamu feketeerdő torta, lúdláb, rumos csokikrém egy zabkásába oltva. Isteni. Nem fotóztam, mert esztétikailag nem egy élmény. De vannak, akik műtermi körülmények között mégis szépen megoldották. Szóval jó étvágy!

Akármennyire is jó az ember munkahelye, általában mégis igaz az a tény, hogy a magánéletünk sokkal, de sokkal szórakoztatóbb és főleg pihentetőbb tud lenni. Így tud megeseni, hogy egy szuper hétvége után hétfő reggel borzasztó érzés felkelni. Az ébresztő hangja alatt még mindig arra gondolunk, hogy dejó volt tegnap tízig húzni a lóbőrt és egyébként is, milyen sokan lesznek ma reggel az utakon. Szóval a második szundira eljutunk oda, hogy valójában nem is érdemes ma felkelni. Én azonban nem hagyom magam, és mivel nagy híve vagyok az önbecsapásnak, alkalmazok néhány praktikát, amivel elviselhetőbben indulhat a hét.

1.      Előző este mindent ki kell készíteni
Ha az embernek egész héten nincs is erre ideje/energiája, vasárnap mégis jól tesszük, ha felkészülünk a hétfőre. Ha mindent kikészítek este, vagyis ing kivasalva, odakészítve, szendvics (aznapi ebéd, etc.) összerakva, akkor reggel aludhatok még 30 percet, hiszen csak arctisztítás, smink kell. Plusz ugye akkor még van időm kellemes kis hétindító kávéra is.

2    Kicsit hamarabb kell elindulni
Annál nincs is rosszabb, ha a hétfőt egy nagy késéssel indítjuk. Szóval aki hajlamos erre (én szerencsére nem) ezen a napon figyeljen erre, nehogy még ezen is bosszankodni kelljen.

3.       Fél óra pihi
A hét elején még tele vagyunk energiával (na persze!) így gőzerővel megy a munka (na persze!). Nálam, hogy még jobban menjen, ilyenkor ebéd után engedélyezek magamnak fél óra szabad szörfölést. Vagyis csekkolom a kedvenc oldalaimat, feltöltöm a lelkem csupa pozitívummal, mint páldául a karácsonyi MAC kollekció, majd abban a tudatban végigdolgozom a napot, hogy abból a pénzből, amit megkeresek, meg is tudom venni. Feltéve, ha addig nem költöm el másra gondolatban. 

4.       Kávé a kollégákkal
Még nem hajt a tatár, a határidőim nem vészesek, így jólesik megbeszélni egy hosszabb kávészünet mellett a hétvégét a kedves vagy épp kevésbé kedves kollégákkal. Hozzáteszem, mivel hétfőn még nagyobb a türelmem, így mindenki kedvesebbnek tűnik ebben a megvilágításban.

Jutalomfalat

5.     A Pöttyös Túró Rudi ma megkérdezte a rajongóitól a Facebookon hogy ki kezdi Pöttyössel a hetet, és akkor megvilágosodtam, hogy ez szuper módja a hét elindításának. Valamivel egyébként is meg kell jutalmazni magunkat, amiért ma is hősök voltunk, felkeltünk, és bejöttünk dolgozni. Bár részemről azért még kérdés, hogy Pöttyös vagy Trudi. De mégis, azt gondolom, hogy bármelyik kedvenc nasink jó szolgálatot tehet.

Nektek van valami tuti tippetek?

Hú, így utólag lehet, hogy hülye szóvicc, de végülis egy minitortáról beszélünk. Egy sütirecepttel térek most vissza, hamár ilyen hideg van. És lássuk be nem melengeti az ember szívét semmi sem úgy, mint egy kis csoki. Oké, van még alkohol, és persze a szerelem is, de utóbbi nem igazán instant élvezet, amely bárhol és bármikor beszerezhető.

Szóval akkor: Hazelnut dream cupcake

Még sohasem készítettem ezelőtt cupcake-et, sőt emlékeim szerint nem is ettem, viszont, az biztos, hogy mindig nagyon tetszettek ezek a krémmel felturbózott kis muffinkák. Drága Panni 6. születésnapja épp jó alkalom volt arra, hogy valami különlegességgel készüljek. Eredetileg a Chili és Vaníliánál látott Nutellás piskótatekercset akartam megcsinálni, de ez már akkor módosult amikor Nutella alternatívaként felhívta a figyelmemet egy barátnőm az Alnatura étcsokikrémjére. Ez csak az első jel volt, hogy valami más lesz ebből, de gondoltam, hogy ettől csak még különlegesebb édességen dolgozok. Bár már ekkor sejtettem, hogy inkább a felnőttek kedvence lesz a süti. Szóval miután rájöttem, hogy a  piskótatekercshez nincs megfelelő méretű tepsim (30x40 cm) így muffin mellett döntöttem, amihez emellett fel akartam használni a nagyszerű csokikrémet is. Hamár van ilyenem, ugye. A krém önmagában túl tömény lett volna a tetejére, szóval így született ez a gyors, egyszerű, finom és mutatós recept:

Alapreceptnek ezt a muffint használtam, kis módosításokkal: My baking addiction

Hozzávalók:

A tészta:

fél bögre (113 gramm) szobahőmérsékletű vaj

2/3 bögre (130 grams) finomítatlan nádcukor

3 tojás (nagyobbacska)

1 vaníliarúd (elhagyható, anélkül is finom)

fél narancs leve(ha nagyon nem leves, akkor lehet egy kis, de kb.  fél deci kell maximum)

1 narancs reszelt héja

1 1/2 bögre (195 gramm) világos tönkölyliszt

1 1/2 teáskanál sütőpor

egy nagyobb csipet só

egy löket tej (kb. 30 ml)

Krém:

Alnatura étcsokikrém (DM-ben beszerezhető)

de persze a hagyományos (és ezzel cukros!) Nutella is tökéletes választás azoknak, akik nem ódzkodnak ennyire betegesen a finomított cukroktól, mint én.

Philadelphia sajtkrém (natúr) btw teljesen jó a Tesco sajátmárkás is, de most sajnos nem volt éppen.

Elkészítés

1. Melegítsük elő a sütőt 170-175 fokra és vajazzuk ki a muffinformákat.

2. Daráljuk le a barnacukrot és a narancshéjat. Így finom illatos és enyhén nedves porcukorszerűséget kapunk. Ehhez adjuk hozzá a szobahőmérsékletű vajat, és keverjük addig amíg könnyű, habos nem lesz.  Adjuk hozzá  egyenként a tojásokat (kezdők figyelmébe: előtte egyenként leütni őket, nehogy rossz legyen valamelyik) és jól keverjük össze. Itt belekerülhet a vaníliarúd kikapargatott belseje is.

Egy másik edényben pedig keverjük össze a lisztet, a sót és a sütőport.

3. A mixerrel alacsony fokozaton keverve lassan adjuk hozzá a lisztes keverékünket és a tejet/narancslevet váltakozva.  Ráérünk szépen lassan, a lényeg, hogy jól elkeverjük a tésztát.

4. Ha ezzel megvagyunk akkor töltsük a sütőformába a masszát (én nem tettem bele papírt, csak utólag tettem bele a sütit). Ha nagyon profik akarunk lenni, mármint mindegyik muffin ugyanakkora kis helyes legyen, akkor 1: ne töltsük csurig a formát (így tettem én) és a még profibb hatásért fagyiskanállal adagoljuk. Mivel nekem ilyenem sincs, így a sima kanál is bőven megteszi (ha másnak szintén nem lenne). Ezután süssük  18-20 percig, amíg szép aranybarnák nem lesznek. Aki kezdő az vegye azért figyelembe, hogy mennyire éget a sütője (ha pl . 7 perc után nagyon barnul a süti teteje, akkor egy kis alufólia laza takarás segíthet). De természetesen egy tűpróba (fogpiszkáló, villa, ami van otthon, a fő, hogy akkor jó, amikor már nem ragad rá a tészta) nem árt mielőtt kivesszük a sütit. Akik pedig igazán biztosra mennek, azok hagynak kárbaveszni egy darabot, és szétvágják. Így tutira látjuk, hogy megsült és esetlegesen a vendégségbe érkező anyósunknak sem hagyunk támadási felületet.  Szóval biztos, ami biztos, én 15 percnél azért mindig ránézek. A legjobb, ha rácson hagyjuk hűlni. Nekem ilyenem nincs, szóval egy tányéron hűltek. Nem lett semmi bajuk (ugyan ennek hátránya, hogy az a fele, amelyik érintkezik a tányérral kicsit vizesedik).

A krém

Az 5-6 kanál csokikrémemet egész egyszerűen simára keverem a krémsajttal. Így enyhén savanykás és könnyebb lesz. És isteni, de szerintem ezt mondanom sem kell!

 Ha már teljesen kihűltek a muffinok (nem kicsit, totál, mivel ha langyos, leolvad a krém) akkor jöhet a habzsák. Az én esetemben ilyen gagyi műanyag nyomó, de a célnak tökéletesen megfelelt, sőt! karácsonykor a hercegnő burgonyát is ezzel oldottam meg. Szóval ebbe beletöltjük a krémet, és csak az egyéni kreativitás és kézügyesség szabhat határt. Én még megfejeltem az egészet egy kis pirított mogyoróval, de szerintem ki-ki azzal hinti meg végül, amit a legjobban szeret. 

Na, igen. Mivel sohasem voltam kifejezetten zsíros, így a téma sohasem foglalkoztatott igazán. Ha valamennyit le akartam adni, akkor néhány erősebb cardio edzés beiktatásával gyorsan meg is tettem. Viszont, amióta elvégeztem az aerobik edzői tanfolyamot (mert az irodai énem mellett az is vagyok) egyre többen kérdezik meg, hogy hogyan fogyhatnának. Ami többek között zsírégetést is jelent, illetve sok embernél a fogyás egyenlő a zsírégető edzéssel.  Márpedig ha valaki betér egy edzőterembe, illetve aerobikba, akkor mindent ezalatt a címszó alatt hirdetnek. Ha hozzáértőként megyünk be egy-egy ilyen órára akkor pedig gyorsan kiderül, hogy hiába a marketing, az óra egyáltalán nem égeti a zsírt. Helyette inkább kondiban tart vagy erősít.  Vagy, ami a legrosszabb: csak lötyögünk egy jót. Nemrég kedves aerobik edző ismerőseim, Nikó és Zsófi hívták fel arra a médiajelenségre a figyelmemet, hogy  manapság minden zsírégetés. Na igen. Szóval ezt nem nagyon értem, hogy ha meg lehet hívni Czeizel Endrét a bulvárműsorba, akkor miért nem lehet egy hiteles edzőt meghívni ahelyett, aki mondjuk csak kikiáltotta magát annak? Mindegy, a médiáról ennyit, majd panaszkodhatok a médiahatóságnál emiatt. Szóval, akkor most tisztázzuk mi is a zsírégetés. Figyelem! tömör és leegyszerűsített fogalommagyarázat következik:

Zsírégetés

Nagyon összetett biokémiai folyamat, a lényege talán úgy fogalmazható meg, hogy a szervezetben, sejtekben elraktározott zsírt (jó esetben felesleges zsírt) energiaforrásként használjuk fel. Gyakorlatilag mozgás és hormonok segítségével rábírjuk arra, hogy kiürüljenek a zsírsejtek és a véráramon keresztül távozzanak.

Mikor ég a zsír?

Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor megfelelő mozgás közben tudunk zsírt égetni. Amikor elkezdünk mozogni, akkor először a szénhidrátokat égetjük, és csak utána a zsírt. Ha emeljük az intenzitást akkor többségében szénhidrátot pusztítunk és kevésbé zsírt.  Ha pedig alacsonyabb intenzitáson edzünk, ami leginkább közepes terhelés (a sokat emlegetett zsírégető zóna) akkor ég igazán a zsír.

De milyen a zsírégető mozgás?

Azt mondanám, hogy közepes intenzitású, vagyis nem azt kell éreznünk, hogy most meghalunk, hanem csak annyira hogy huh, na még, izzadunk, namég egy kicsit.

A trükk az, hogy ez a fránya szervezetünk nem egyenletesen működik, és a zsírt a lehető legtovább raktározza (hiszen egy extrém éhezéses szituban jól is jöhet) szóval csak 30-40 perc után indul el a zsírégető folyamat. Azért ne aggódj, előtte is égetsz zsírt, de többségében mégis szénhidrátot. 30-40 perc után pedig többségében zsírt!!!! :)

Milyen edzések a zsírégető edzések?

Közepes intenzitású, folyamatos terheléses aerobik órák, ahol a gyakorlatokat kis súllyal végzik, vagy akár súly nélkül.  Ez simán lehet koreografált óra is, sőt step padot is használhat az edző, a hangsúly az intenzitáson múlik, a zsírégető zónán belül maradáson. Meg kell itt még említeni a kocogást és a biciklizést is, mint mindenki számára könnyen elérhető edzést. Még egy dolog: Miért nem zsírégető egy táncóra? A tánctól függ ez is, de ahol megálltok betanulni, megnézni a lépéseket, ott a pulzus is leesik, így már nem minősül zsírégetőnek az óra. Persze ne feledjétek, itt is égettek zsírt, csak nem a maximális mértékben. 

Extra jótanács:

Nem elég mozogni! Gondolj csak bele: elmész heti háromszor egy –egy zsírégető edzésre (hallelujah, szétrobbantottuk azokat a fránya sejteket) majd pedig ugyanúgy eszel, mint előtte.  Vagyis újratermeled őket. Persze más a helyzet, ha egy ideje már diétázol, és az nem hozza a megfelelő eredményt, mert ehhez egy kis edzés, és látványos lesz a fogyásod is. Még egy dolog: mindenki szervezete egyedi darab, az alap zsírraktárunk is változó, így az is, hogy milyen gyorsan tudjuk leadni azt.

Talán nagyképűen hangzik, de túl vagyok életem második félmaratonján. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az elsőt hármasban, ezt, a tegnapit viszont párban futottuk. Elég érdekesen alakult életem során a viszonyom a futással, ugyanis általános iskolában négyszáz métert sem tudtam lefutni, gimiben a tesiórán majd meghaltam, amikor Cooper tesztről volt szó, vagyis szúrt az oldalam, nem kaptam levegőt, szóval minden összejött, ami a rossz élményhez kell. Hozzáteszem, senki sem mondta, hogy kellene helyesen levegőt venni, vagy bemelegíteni, netán lenyújtani. Ezért nem is hibáztatok senkit, nehéz lehet az ellenkező-lázadó kamaszokat testkultúrára nevelni. Naszóval. Aztán egy fiú miatt mégiscsak elmentem futni, és meg is szerettem egy kicsit (a fiút még jobban), de egyre jobban fájt a térdem és a bokám. Ugyanis nem mondta senki, hogy futni futócipőben érdemes, hacsak nem akarsz lábat fáslizni minden nap. Eltelt néhány év, és immár fölös 20-as éveim energiáit kezdtem levezetni a Margitszigeten rótt körökön. Aerobic cipőben, szóval a végén ez sem volt fizikailag az igazi. Tavalyelőtt azonban újra elkapott a hév, vettem is egy futócipőt, akciósan, de jött a tél, így jó sokat pihentettem is. Egészen egy évet. Sőt, volt az másfél is. Amikoris mentem a tesómnak szurkolni a félmaratonra. Ez olyan élmény volt, ami azt hiszem határozottan megváltoztatta a hozzáállásomat. Szóval kényelmes ember lévén kivártam az őszt és a telet, és ismét nekivágtam a Margitszigetnek azzal a határozott céllal, hogy ősszel lefutom a félmaratont. Májusban neveztünk is kollégákkal a félmaraton hármasra, és a 15 fok ellenére legyűrtük a 7-7 km-t. Elég szar időt futottam, örültem, de valahogy nem volt felemelő élmény. Még mindig a szeptemberi 21 lebegett a szemem előtt.

Ebből suli és meló miatt végül semmi sem lett, de nem tántorított el attól, hogy lefussam párban. Egy pillanatra azonban meginogtunk a futópárommal, amikor kiderült, hogy a Trióban futók pólót is kapnak a nevezéshez, de végül győzött az elhatározásunk, hogy mindketten 10-et akarunk futni. Vagyis egyikünk kicsit többet. Mondanom sem kell, a felkészülést a nyár erősen akadályozta, de mégis derekasan helytálltunk a hétvégén. Az élmény hihetetlen volt, a rengeteg futó, a zajongó-éljenző tömeg, ezt szerintem egyszer mindenkinek át kell élnie. Mivel 10-et nagyon régen futottam már egyben, így tartottam attól, hogy valahol nem fog menni, feladja a lábam, a talpam, vagy szúrni kezd az oldalam. Természetesen amivel nem számoltam, azzal gyűlt meg a bajom: a 30 fok feletti hőmérséklettel. Ez azt eredményezte, hogy a pulzusom az egekben volt már indulásnál, jó feszült is voltam emiatt. Váltópárom nem találta a számot, én ezért káromkodtam, hogy sííííííp Timi, ide gyere, mire egy idősebb hölgy rámszólt, hogy fussak, ne káromkodjak. Most mit mondjak, igaza volt. Futottam is, de nem gondoltam volna, hogy a hőség ennyire gyilkos lehet. A tűző napon már szinte éreztem, hogy napszúrást kapok (amit végül nem kaptam), és alig vártam az egész verseny alatt, hogy a frissítő állomáson magamra öntsem a vizet. A gondolataimmal ellentétben az első néhány kilométer volt nehéz. Nem tudtam, hogy meddig tudom még a melegben tartalékolni az erőmet, mi lesz az utolsó 3-4en, és a legrosszabb: nem akartam cserbenhagyni a páromat, aki nagyon jó időt futott. De megcsináltam! A célba már úgy repültem be, boldogan, amikor pedig a nyakamba akasztották a célnál az érmet, és megkérdezték, hogy minden rendben van-e, na, akkor eltört a mécses. Jó, csak egy picit :). Annyira örültem, hogy megcsináltam.

ÉS most is örülök. Bár már a következő lépésre gondolok, mert annak a fényében ez a 10 piskóta. De ahhoz képest meg, ahonnan indultam, igenis, nagy eredmény, amire rettenetesen büszke vagyok. Szóval jó volt ott lenni, jövőre ugyanott, már a 21-en, remélem.

 Hétvégi körömtrendem: pinking :) kiélvezem a nyár utolsó napsugarait 

A turkálók többnyire megosztják az embereket, van, aki el sem tudná képzelni, hogy más használt ruháját hordja, míg mások szinte sportot űznek az olcsó ruha és kiegészítő vásárlásból. Én valahol a kettő között lehetek, mert ugyan nem utasítom el, de évről-évre változik a hozzáállásom. Ennek az oka leginkább abban keresendő, hogy van, amikor megcsömörlök, és azt mondom, nekem ehhez az egészhez, se időm, se türelmem, se energiám.

Hasonló érzésem van egy-két Vörösmarty téri ruhaüzletben is leárazás idején. De idén újra fellángolt valami (ami talán annak is köszönhető, hogy van egy elég nagy Háda a munkahelyem közelében), így havonta- kéthavonta betévedek ide. Meg kell jegyezzem, nem vagyok egy türelmes turizó - meló után van rá egy órám – szóval, csak gyorsan végigszaladok, végigpörgetem, és amin megakad a szemem, azt elviszem. Jó esetben a próbafülkéig. Ott általában hatalmas a sor, így van, hogy csak a tükör előtt ruhára veszem fel. Ha nem is jó, akkor is 700 forintért nagyon is megéri. És hogy mi lendít még a turi felé? Ha látok valakin valami szépet, és közli: a turiban vettem. Na, ekkor kapok vérszemet és megyek is. Azonban néha ostorozom magam emiatt a hobbi miatt: egyrészt, belegondolok, hogy előző héten miért is adtam ki olyan sok pénzt a Zarában egy topért, amikor itt abból a pénzből (még, ha a Zarás leárazott is volt) telepakolom a kosaramat.  A másik dolog pedig az, hogy bánom, miért is nincs időm arra, hogy elzarándokoljak a belvárosi kicsi vintage helyekre, ahol nagyon márkás, nagyon egyedi cuccokat (vagyis nemcsak a szokásos angol futószalag dolgokat) vadászhatok. De mindegy, ez már így alakult, persze nem panaszkodom, jó ez így nekem, és mindig rájövök, hogy a legbüszkébb ezekre a ruháimra és vásárlásaimra vagyok. A legutóbbi ruhám, egy kisfekete, amit az ég világon mindenki megdicsért  pl. 1500 forintba került. Szóval igazából megfizethetetlen volt az élmény. Néhány dolgot viszont soha nem vennék turiban:  fehérnemű, fürdőruha, cipő (ha nem új, vagyis címkés) és táska (ha nem mosható). Ki tudja mi történt ezekkel korábbi életükben.

Ez is onnan van. Jó, tudom, kicsi a kép, de a lényeg, hogy jóóó :)

 Kicsit szentimentális dolog indítóposztot írni egy blognak, de mivel mégiscsak egy napló, valahol a legmélyén, így mégiscsak útjára kell engedjem valahogyan. Miről is akarok most írni? De, előbb egy vallomás, volt már blogom, amit gondoztam, írtam, de aztán vége szakadt. Nem éreztem a magaménak többé. Most eltelt egy kis idő, és rájöttem, hogy mi az, amiről igazán szeretnék írni. És az nem csupán egy dolog, amire korábban korlátoztam magam. Szóval ez most más lesz, mondogatom magamnak, mivel sokkal több téma jön szembe nap mint nap. De mi is az, amit itt meg akarok osztani? Lesz itt minden, ami a tinédzser kor meg az egyetemi évek után is érdekes lehet, vagyis egy kis divat, trend, sminkek - de itt nem egy beauty blogger - hanem átlagfelhasználó szemével. Persze aztán majd ez is kialakul, ahogy minden kezdetnél, itt sem meghatározható, hogy mi lesz belőle, egyszerűen csak fejlődik és reményeim szerint növekszik.